A ló
Ezek a patás állatok egy ősi magyar legenda szerint az ember legrégibb társai. „Miután a föld így szépen elkészült volt, Úr-Isten fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a Napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.”
A ló ménesben jár, egy bátor mén a vezető, aki még a ragadozókkal is szembeszáll. Vonuláskor előrevágtat, körbeszaladva a ménest nógatja az elmaradókat. Kiváló a megfigyelőképességük, emlékezőtehetségük, jó a ritmusérzékük. Legfőbb gyönyörűségük a futás. Annyira azonosul gazdájával, hogy megfigyelések szerint háborúban megharapta az ellenfelet és annak lovát, mintha neki is részt kellene vennie a harcban. Érdeklődő és segítőkész gazdájával és társaival kapcsolatban. Amikor egy ló azt akarja, hogy megvakarják, néhányszor könnyedén megharapja a másik ló marját vagy vállát éppen ott, ahol neki magának viszket. A másik ló odafordul, és harapdálni kezdi szívességet kérő társának a viszkető testrészét.
A bronzkortól vannak bizonyítékok, hogy háziállatként tartották a lovakat. Hamarosan belekerültek az ember vallásos szertartásaiba is.
Mind a nyugati, mind a keleti ősi népeknél szokásban volt, hogy a szentelt berkekben áldozati lovakat tenyésztettek, melyek arra is szolgáltak, hogy az istenek kocsiját húzzák. Erre a célra fehér színű lovakat tartottak. A lovas kultúrájú népeknél a ló szimbolikája az Isten és az uralkodó fejedelem közötti kapcsolat kifejezésére épül. A fehér ló az igazságos, a szeretett és győztes fejedelmet jelképezi, aki a népét az ég urának tetsző utakon vezeti. A fejedelem fontosabb vallási ünnepek alkalmával fehér lovat áldozott az Istennek. A Napisten lovai lehetnek vörösek, a háború isteneié feketék. A fekete ló a Földnek és a vizek mélyének, az éjnek, a Holdnak, az ősanyának, a halálnak, álomnak, és mágiának a jelképe.
Mítoszok sora kapcsolódik a lóhoz. Hátán az ember be- és kilovagol a világból, születési és temetési rítusok tartoznak a lóhoz.
A skandináv mitológiában Odin, az istenek vezére, - a csata és a halál, valamint a bölcsesség, a varázslat, az ihlet és a jóslás istene is - egy nyolclábú fekete paripán lovagolt, míg a hindu mitológiában Szúrja, a Napisten hét vörös csődör által vont szekéren haladt át az égen, miként a görög mitológiában Apollón-Napisten is. Szeléne Holdistennő szekerét egy fehér és egy fekete ló húzza, itt a telihold és az újhold jelképei.
Anahita az iráni termékenység-istennő, a szent vizek úrnője, a csillagok között lakik, négylovas szekerén tiporja le a démonokat, ő ad minden életet, termést. Tistrja, az iráni mitológiában az eső istene is termékenységisten, a Szíriusz csillaggal azonosítják. Három alakban jelenik meg, aranyszarvú bika, fehér ló, és fekete ló képében legyőzi a vizeket visszatartó démont.
A druidák Napszimbóluma volt a ló.
A kelták legnépszerűbb termékenység istennője, aki a római időkben elsősorban a lovak, lovászok és lovaskatonák patrónája, a ló alakban ábrázolt Epona, nevének jelentése: Nagy Kanca. Képét lóistállókban a jászolra festették védőtalizmánként. A ló szerepét a kelta hiedelemvilágban kitűnően illusztrálta Epona tiszteletének nagy elterjedtsége. Ez az állat a harc szimbóluma, de védő, démonűző szerepe is van.
„A perzsák szent fehér lovairól Herodotosz tudósít, mikép jóslatadó nyerítésük országos vállalatok és fejedelem választások alkalmával határzó befolyással bírt.” – olvashatjuk Ipolyi Magyar Mythologiájában. A perzsa Dáriusz lova megszerezte gazdájának a királyságot. Hét perzsa vezér abban egyezett meg, hogy az legyen közülük a király, akinek lova napfelkeltekor elsőnek fog nyeríteni.
Tacitus írásaiban olvashatunk az „assyriaiak szent lovairól” valamint Grimm tudósít a drontheimi templom udvarában legelő szent lovakról.
A kínai asztrológia szerint a Lóhoz a könyörgés és a rábeszélőképesség fogalmai társulnak. A Ló jegyében születettek barátságosak és vállalkozó szelleműek, hajlamosak a hirtelen indulatokra és érzelmekre.
A távol-keleti állatövnek jelenleg is része a Ló. A Ló évek: 1942, 1954, 1966, 1978, 1990, 2002, 2014.
A Ló jegyben születetteknek kitűnő napja a kedd, jó napjuk a péntek, és rossz napjuk a szerda.
A szanszkrit asva jelentése ló és hét. A Nagymedve csillagkép hét csillaga, a „Hét Bölccsel”, más vonatkozásban pedig a Nap szekerét húzó hét lóval áll összefüggésben.
„… Visnu nyolcadik avatárja leend, midőn fehér ló alakjában fog megjelenni a világ végén. …”
A ló az Alvilág istenének is az állata.
A Bibliában a hétpecsétes könyv kapcsán is megjelennek a lovak, szimbolikus értelmükkel.
„Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.” (Jelenések 6.1-2.)
„Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét.” (Jelenések 6.3-4.)
„Ekkor egy fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében.” (Jelenések 6.5.)
„Erre fakó (sárga) lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág.” (Jelenések 6.8.)
A germán mitológiában Wotan az alvilág, a költészet, és a csata istene, állatai a ló és a holló. Lóháton ülő harcosként ábrázolják.
„Fehér ló, vagy egyszerűen Ló, illetve Lú a magyari népek ősi istennője. A Fehérló istenanya fia a hímnemű csikó, a Mén, a haladás, a gyarapodás, a tudás, a menés (előrehaladás) istene.
Az ő bibliai utódja Nimród, vagy Ménrót. (azaz Mén, a Nap-fia) Nimród – az első dalia – egész Mezopotámiának, vagy annak a területnek volt az első uralkodója, ahonnan később az asszírok elindultak. Perzsiában ő teremtette meg a fehér ló, a tűz, és a források kultuszát.
A mai nyelvben a Ló a legnagyobbat, a legfényesebbet, a királyit, az istenit fejezi ki. Például: a lódarázs – óriási darazsat, vagy a víziló - a vizek istenét jelenti. A fehér jelentése „napfényes, kiváló” A Fehér ló Napistent is jelentett.
Hasonló értelmében bukkan fel a fehér ló a Bibliában: „Krisztus megjelenése - És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (János jelenésekről 19.11.)
MAGHUN Magyar Világörökség és Hagyomány
1066.Budapest, Teréz krt
.jpg)
.jpg){kind=link}