2014. október 14.

A Bórnak ... és... Neked



A Bórnak ... és... Neked

Bórnak mámora a szívnek lágy szava, 
Pillantásod rebegő félsz sugallata.
Egybe forradó szívünk záloga, 
E nedű, minek neve ambrózia.

Bíborban úszik a Duna s az Olt.
Mámorban a szívem ha nekem dalolsz.
Bársonyos koporsóm a szíved ha szólsz, 
Vöröslik a hold is ha most átkarolsz.

Ezernyi csillag néz le ránk az éjben, 
Fényük megcsillan mámorban és kéjben.
Nincs helye szónak, az semmi a szélben,
Nem akarok mást csak úszni a fényben.

Ajkadon csillanó bársonyos nedű, 
Szemedben tükröző szerelem szerű.
Sóvárgó pillantás oly meseszerű...
S el nem hiszem, hogy ez valószerű!