2010. január 24.

Tücsök és a hó

A százas

részletben 1. A figyelmes

részletben 2. A látó

részletben 3. A nevető

A szégyenlős

A lenéző

A zavaró

(Az elszálló lúdjaim...)

Az egész.

Az alkotó



Régi akartam lenni de valahogyan mindig új voltam... megkopottá akartam válni de nem ment sehogyansem, hogyan tudnék kicsit is önmagam lenni ha mindig másnak látszom és hogyan tudnék csak lenni ha folyton nem vagyok, nem létezem. Kérdezhetnék százat meg ezret magamtól de mihaszna mert egyre sem tudom a választ megadni s kielégítettlenül vágyódom csak tovább s sodródom a kérdéseim árjával míg világ a világ.


Nem létezem minden ami vagyok az nem valós valaki kitalálta és meggyúrta valamien fenséges anyagból, s addig dolgozott rajta míg összeálltam én, de nem fejezte be a munkáját mert nem vagyok tökéletes. Közel sem állok hozzá, egy elfuserált selejtje vagyok a művésznek ki csak gyakorolt velem s mikor már nem volt rám szüksége életet lehelt belém s felszabadított nem törödve azzal, hogy alkotása nem megfelelő. Talán a nagyművész sem olyan nagy művész... mint ahogy képzeli magát, lehet, hogy talán ő sem tökéletes mint képzeli s lehet ő sem áll oly sokkal felettünk, pórban csúszó - mászó emberektől.


A Mester, a Művész... hogyan lehetne felnézi rá? Vagy hogyan lehet nem felnézni rá? Megütköző kérdésekbe botlom sor mint sor, szó mint szó. Hiába feltehetek száz meg száz kérdést ezer meg ezer kiváncsi gondolatot bontakoztathatok ki de soha. Soha de soha egyetlenben egy válasz nem érkezik soha sehonnan... Hól van a mester az Alkotó?


Minek is feszegetem ezeket a kérdéseket? Én is alkotónak vallom magam tehát tudnom kellene kiindulni önmagamból... én sem szeretek minden munkát mit kiadok a kezeim közűl, mégis az én munkáim... Szóval, se szó se beszéd amíg csend van addig sem kell beszélni.

2010. január 22.

He he Horse...

Szélcsend

Újabb vihart akartam... de csak kis pórfelhő lett belőle. Csendet akartam kicsit magam körül de óriási ricsaj lett ... el nem tudtam képzeli mit kívánhattam rosszul amiért ezt kaptam? Vajon hol van az a bibi amiért ez így alakult. Holnap vizsgám van... de kicsit sem tud érdekelni a dolog sőt... semmi hajlandóságot nem mutatok felé... Olyan mintha elvesztem volna a részletekben s nem látnám az egészet. Talán tényleg elveszítettem a célom ami függött előttem. Sajnos már nagyon nem is emlékszem mi volt az! SZOMORÚ... Hát igen az.
Hull a hó, vagy csak hullott... már nem tudom napok óta nem voltam kint a házból... nem olvad el... csak ott csillog mindenfele az udvaron... apró fényei csak úgy csillannak az utcai lámpa fényében. Talán szeretem a havat. Talán mást is szeretek. Vagy sem?... he tudja a jó ég, hogy most mi folyik itt... talán semmi vagy igenis sokminden... A TITOK! Te tudod, hogy mi a titok? A tegnap hófúvás volt... ahogy kinyitottam az ablakomat a tetőről az összes hó behullott a padlóra. Kidugtam a fejem az ablakon miközben felálltam az ágyam szélére, hogy ki is tudjak nézni rajta... magasan van tetőablak, annyira azért nem szeretem mert az útra néz de gyakran kinyitom mert szellőztetni kell azért. Csak ott álltam az ablak alatt és figyeltem kifele, hirtelen kis szél kerekedett s a puha szemcsés havat felkapta és az egészet a nyakamba fújta... szerintem ez a tél bosszúja, hogy bent töltöm az időm a kint helyett. Mintha kis szarkazmus keveredett volna a Tél hangulatába, s talán kicsit influenzás is... tudod az az új disznó fajta... Ó te Tél! Gyorsan behúztam az ablakot mielőtt újabb hófúvás éri el a nyakam és csak ott álltam s néztem felfele ki az ablakon amin nem láttam ki mert be volt havazva... szóval csak ott álltam és néztem az ablak üvegen keresztül az olvadó havat az ablakomról. S nem gondoltam semmire

2010. január 18.

2010. január 14.

2010. január 10.

Szilveszteri fura fazonok...

Látszik, hogy Szilveszter van?

Jay... kicsit túl happy

Hárman Jay-el... amikor ő Mikulásnak állt a sok fűtől! hehe


He

...

No comment...

Még annyi sem!

Bujkálás.

Faun... asszem

Te jó ég...

Hát igen

hehe Tánc próba.

2010. január 2.