2010. január 22.

Szélcsend

Újabb vihart akartam... de csak kis pórfelhő lett belőle. Csendet akartam kicsit magam körül de óriási ricsaj lett ... el nem tudtam képzeli mit kívánhattam rosszul amiért ezt kaptam? Vajon hol van az a bibi amiért ez így alakult. Holnap vizsgám van... de kicsit sem tud érdekelni a dolog sőt... semmi hajlandóságot nem mutatok felé... Olyan mintha elvesztem volna a részletekben s nem látnám az egészet. Talán tényleg elveszítettem a célom ami függött előttem. Sajnos már nagyon nem is emlékszem mi volt az! SZOMORÚ... Hát igen az.
Hull a hó, vagy csak hullott... már nem tudom napok óta nem voltam kint a házból... nem olvad el... csak ott csillog mindenfele az udvaron... apró fényei csak úgy csillannak az utcai lámpa fényében. Talán szeretem a havat. Talán mást is szeretek. Vagy sem?... he tudja a jó ég, hogy most mi folyik itt... talán semmi vagy igenis sokminden... A TITOK! Te tudod, hogy mi a titok? A tegnap hófúvás volt... ahogy kinyitottam az ablakomat a tetőről az összes hó behullott a padlóra. Kidugtam a fejem az ablakon miközben felálltam az ágyam szélére, hogy ki is tudjak nézni rajta... magasan van tetőablak, annyira azért nem szeretem mert az útra néz de gyakran kinyitom mert szellőztetni kell azért. Csak ott álltam az ablak alatt és figyeltem kifele, hirtelen kis szél kerekedett s a puha szemcsés havat felkapta és az egészet a nyakamba fújta... szerintem ez a tél bosszúja, hogy bent töltöm az időm a kint helyett. Mintha kis szarkazmus keveredett volna a Tél hangulatába, s talán kicsit influenzás is... tudod az az új disznó fajta... Ó te Tél! Gyorsan behúztam az ablakot mielőtt újabb hófúvás éri el a nyakam és csak ott álltam s néztem felfele ki az ablakon amin nem láttam ki mert be volt havazva... szóval csak ott álltam és néztem az ablak üvegen keresztül az olvadó havat az ablakomról. S nem gondoltam semmire

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése