2009. december 20.

2009. december 7.

Esti kettősség


Egy újabb este, egy fáradhatatlan pillanat aminek soha nem lesz vége. Jezzt hallgattam és még mindig este van pedig a napot sem láttam ma még, s nem is fogom, ma már biztosan nem.
Különösen világos van kint így éjszaka közepén, furcsállom a dolgot mert még telihold sincsen s mégis minden fényárban úszkál, az öreg körte fa, a vadrózsa a kertben s a gyep... minden fűszálra ezernyi parányi harmatcsepp szállt s ott csillognak illegetik magukat a lágy szellőben. Több csillag csillan a fűben mint az égen.
Még mindig szeretem az éjszakát, csend van, rejtélyes fények világítják meg a világot csendesen, nesztelen.

UTÁLOM a postásokat... Na jó igazából nem utálom őket csak a mondandójukat... hol a gerinc a mai emberekből? Lehet hogy az evolúció során egyesek gerince helyett valami zselé nőtt?
PLETYKA...néha sokkal rosszabb mint a postás... sőt ha van postás akkor levél is akad borítékolva személyre szóló... De mi van ha csak a pletyka özönlik és sehol egy megbízható postás kibe kapaszkodni lehet?
Választani lehet?
Lehet választani a két rossz közül a kevésbé rosszat? Ami kevésbé fájdalmas.
Ha a postás egy konyha kés akkor a pletyka egy lánc fűrész...

Tiszta este van bár a csillagok ma nem mesélnek a múltról és nem feszegetik a jövő titkait, a sűrű tejköd sem ölelte magához a világot. Ott ültem és bámultam bele az ezernyi árnnyal játszó semmis rengetegbe s vártam...valamire.

Kicsit szomorkás a ...