Székely Karácsony
Szélyes Sándor
Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron - egymagában – fenn a Magaslaton...
-Uram, - fohászkodik – Fiad megszületett,
Karácsony este van... hogyha megteheted.
Te, aki rendezed est a nagyvilágot
Juttsaa nekünk is egy kis boldogságot. –
-Hallottalak Áron, de nem mondtak kinek?
-A népemnek, Uram, szegény székelyeknek. –
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Te Áron!
Jókedvemben kaptál... legyen úgy, nem bánom.
De még mielőtt a kérest teljesítem
Valamit meg kéne magyarázni nekem:
Én a székelyekről hallottam eleget.
Mondtak már rólatok hideget, meleget...
Tudom – hívők vagytok – sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatok székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok:
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
Az egész Biblia – vissza Ábrahámig...
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem
Hogy Csicsó – Názáret s Ditró – Jeruzsálem.
Aztán – ha jól értem – magyar a beszéded
S mégis a székelyek boldogságát kéred...
Miféle náció ha a nyelve magyar?
-Ó, Uram – szól Áron – a székely is magyar
Csak egy kicsivel több. Igaz nem sokkal,
De több! Legalább úgy három vagy négy fokkal.
Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,
Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szilíd korholással szólott az Úr hangja:
-Jól van Áron fiam, és most tartsunk rendet!
Ez a ‚kicsivel több’ megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most értsd meg te is:
Kicsit ezért több a szenvedésetek is. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése