2014. október 21.
2014. október 14.
A Bórnak ... és... Neked
A Bórnak ... és... Neked
Bórnak mámora a szívnek lágy szava,
Pillantásod rebegő félsz sugallata.
Egybe forradó szívünk záloga,
E nedű, minek neve ambrózia.
Bíborban úszik a Duna s az Olt.
Mámorban a szívem ha nekem dalolsz.
Bársonyos koporsóm a szíved ha szólsz,
Vöröslik a hold is ha most átkarolsz.
Ezernyi csillag néz le ránk az éjben,
Fényük megcsillan mámorban és kéjben.
Nincs helye szónak, az semmi a szélben,
Nem akarok mást csak úszni a fényben.
Ajkadon csillanó bársonyos nedű,
Szemedben tükröző szerelem szerű.
Sóvárgó pillantás oly meseszerű...
S el nem hiszem, hogy ez valószerű!
2014. október 12.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)