Ezernyi vércsepp szárad a padlón, semmit sem tehetek, meg nem állíthatom.
Poros padláson szövőszék, hagymahéjj, csend honol, semmi szél.
Millió vércsepp lassacskán megszárad, megszűnt a moraj, hallgat a zaj.
Beszűrődő napfény, kavarog a pór s arany rudaknak táncol, ó.
Csacsogó madarak, a kéményben korom, vörös, sárga, piros gurigázó gurulók.
Egy két csepp itt meg ott, csöpögő vízcseppek a cserépaljon...
Kis tócsákban kavarog a pór, még ma felissza a hajópadló.
Sok kis fészek mindenhol, darázs lakás... egér piszok, pókháló és könyvespolc.
Egy két vízcsepp egy két, pór, egy két vércsepp egy két, szó.
Csend országban csend az Úr, nem beszélünk csak hallgatunk, szó mi szó csak szótlanul.
Hol csend honol ott, szó sem jut, poros padlás kitárul, pók, hálóval körbefon.
Ott ragadsz a padláson, örök csendben vérben fekve, pókhálóban, tőr szívedben,
Csendben, csendben... mindig csendben, esőben és nap fényében.
Öröklétnek lágy selymében, vérben, pórban, csendben... csendben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése