2010. június 14.

Ismeretlen

Ismernem kellett volna a csendet de folyton zaj vett körül s elfeledtem az értéket mit képvisel.
Ismernem kellett volna a szót, de oly nagy zaj volt, hogy nem ért el.
Ismernem kellett volna őt és tudnom nem hagy el, csak hinnem kellett volna de én kétkedem.
Nekem csak ismernem kellet volna az ismeretlent, csak tudnom, hogy létezem, lélegzem.


Érzés mi torkom szorítja ismeretlen
Fáradtan fekszem ágyamon míg felver a reggel...
Csonttá dermedt szívem valahol elvesztve
Talán senki nincsen aki megkeresne.
Kopogtat a hajnal az érzés rémes.
Az utca csendes kihunynak a fények...
Egy újabb nap lesz ez mit verőfény kerget
Indulnom kéne vár az ismeretlen.

1 megjegyzés:

  1. Zsuzsikám szenzációs vagy!Reggel 6 óta magamba ittam mindhárom blogod összes betűjét és fotóját!Tehetséges vagy nagyon, sose hagyd abba!
    Szeretlek és csodállak!
    Unokabátyád, a lüke!

    VálaszTörlés