2015. március 13.
2015. február 27.
2015. január 15.
2014. november 19.
2014. november 18.
2014. október 21.
2014. október 14.
A Bórnak ... és... Neked
A Bórnak ... és... Neked
Bórnak mámora a szívnek lágy szava,
Pillantásod rebegő félsz sugallata.
Egybe forradó szívünk záloga,
E nedű, minek neve ambrózia.
Bíborban úszik a Duna s az Olt.
Mámorban a szívem ha nekem dalolsz.
Bársonyos koporsóm a szíved ha szólsz,
Vöröslik a hold is ha most átkarolsz.
Ezernyi csillag néz le ránk az éjben,
Fényük megcsillan mámorban és kéjben.
Nincs helye szónak, az semmi a szélben,
Nem akarok mást csak úszni a fényben.
Ajkadon csillanó bársonyos nedű,
Szemedben tükröző szerelem szerű.
Sóvárgó pillantás oly meseszerű...
S el nem hiszem, hogy ez valószerű!
2014. október 12.
2014. szeptember 30.
2014. szeptember 25.
2014. szeptember 10.
2014. május 19.
2014. május 18.
2014. május 8.
2014. május 4.
2014. május 3.
2014. április 28.
2014. április 24.
Így...
Mit ér egy hang a sötétben, mit ér, ha egy szív felsír az éjben? Könnyű dallamon ringat a szél, ezernyi csillag
téged remél. Vágyik az éjjel egy másik napra, vágyik, hogy elmúljon fénybe
veszve ott pusztuljon.
Ezernyi csillag siratja gyászát, ők dúdolják a szelek dallamát. Emberi
fülnek mi hallhatatlan, de szívedbe mar és gyászba dönt.
Ki mondaná magáról, hogy balga? Ki meri itt osztani az észt?
Nem látjátok hány csillag esdekel az égen? Nem érzitek az elmúlás szelét?
Nem hiszitek, hogy lehet rosszabb a holnap? Nem tudjátok, hogy mi ez az egész!
Sír az ég is ezernyi könnyel, sír az s könnyei felemésztik a földet! Gyászba
borult éj fekete ég… Jössz elveszed mind, ami atiéd.

Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

.jpg)
.jpg)
.jpg)








.jpg)












