2014. november 19.

2014. október 14.

A Bórnak ... és... Neked



A Bórnak ... és... Neked

Bórnak mámora a szívnek lágy szava, 
Pillantásod rebegő félsz sugallata.
Egybe forradó szívünk záloga, 
E nedű, minek neve ambrózia.

Bíborban úszik a Duna s az Olt.
Mámorban a szívem ha nekem dalolsz.
Bársonyos koporsóm a szíved ha szólsz, 
Vöröslik a hold is ha most átkarolsz.

Ezernyi csillag néz le ránk az éjben, 
Fényük megcsillan mámorban és kéjben.
Nincs helye szónak, az semmi a szélben,
Nem akarok mást csak úszni a fényben.

Ajkadon csillanó bársonyos nedű, 
Szemedben tükröző szerelem szerű.
Sóvárgó pillantás oly meseszerű...
S el nem hiszem, hogy ez valószerű!




2014. szeptember 25.

2014. szeptember 10.

2014. május 19.

2014. május 18.

2014. május 8.

2014. május 3.

2014. április 28.

2014. április 24.

Így...

Mit ér egy hang a sötétben, mit ér, ha egy szív felsír az éjben?  Könnyű dallamon ringat a szél, ezernyi csillag téged remél. Vágyik az éjjel egy másik napra, vágyik, hogy elmúljon fénybe veszve ott pusztuljon.

Ezernyi csillag siratja gyászát, ők dúdolják a szelek dallamát. Emberi fülnek mi hallhatatlan, de szívedbe mar és gyászba dönt.
Ki mondaná magáról, hogy balga? Ki meri itt osztani az észt?
Nem látjátok hány csillag esdekel az égen? Nem érzitek az elmúlás szelét? Nem hiszitek, hogy lehet rosszabb a holnap? Nem tudjátok, hogy mi ez az egész!
Ember! Te balga… gyászol az ég… jössz és elveszel s még többet remélsz!
Sír az ég is ezernyi könnyel, sír az s könnyei felemésztik a földet! Gyászba borult éj fekete ég… Jössz elveszed mind, ami atiéd.