Így...

Mit ér egy hang a sötétben, mit ér, ha egy szív felsír az éjben?  Könnyű dallamon ringat a szél, ezernyi csillag téged remél. Vágyik az éjjel egy másik napra, vágyik, hogy elmúljon fénybe veszve ott pusztuljon.

Ezernyi csillag siratja gyászát, ők dúdolják a szelek dallamát. Emberi fülnek mi hallhatatlan, de szívedbe mar és gyászba dönt.

Ki mondaná magáról, hogy balga? Ki meri itt osztani az észt?

Nem látjátok hány csillag esdekel az égen? Nem érzitek az elmúlás szelét? Nem hiszitek, hogy lehet rosszabb a holnap? Nem tudjátok, hogy mi ez az egész!

Ember! Te balga… gyászol az ég… jössz és elveszel s még többet remélsz!

Sír az ég is ezernyi könnyel, sír az s könnyei felemésztik a földet! Gyászba borult éj fekete ég… Jössz elveszed mind, ami atiéd.