Kicsit elcsigázottan..

Ma reggel sem voltam valami friss, de most estére teljesen elcsigázódtam... valahogyan nem tudtam felfogni mennyire egyedül vagyok. De igazából nem voltam egyedül, sok barátom van úgy érzem, hogy én akarok egyedül lenni, bezárkózom a világ elől, s várom, hogy mi hírt kapok a külvilágtól. Igen mind ami rajtam kívül van itt az a külvilág... zajos, hideg, néha meleg, hideg, felszínes, felületes, hazug, csaló, vagy csalóka, szenvedélyes, szenvedő, szomorú, szikár és fáradt.

Egy újabb nap telt el... néztem a narancs felhőket miként kúsznak át az égen. Nagy levegőt vettem s belemeredtem a messziségbe, egy távoli pontot kerestem a horizonton hol megpihentethetem a szemem. Zavart voltam, annyi mindent szeretnék csinálni az életemben... annyi mindent van, hogy mind egyszerre szeretném... s van, hogy külön-külön mindegyiket. de folyton azon kapom magam, hogy semmit sem teszek, semmit sem amit szeretnék, csak ülök s nézek, bámulok magam elé s nem tudom, mit kéne kezdenem magammal!

Nem tudom mitől lehetnék más, mitől válthatnám valóra mindazt amit megálmodtam magamnak s a világnak, s fogalmam sincsen miként tehetnék egy lépést előre. De folyton van egy olyan nyomasztó érzésem, hogy nem akarok megváltozni egy fikarcnyit sem akarok különb, szebb, vagy jobb lenni. Lehet elégedett vagyok mindazzal ami vagyok, csak még nem tudok róla... Ha most ezt én olvasnám akkor zavartnak titulálnám magam... de így egyre tisztábban látom a dolgokat, sőt néha az út is felvillan amin járnom kéne ahhoz, hogy elérjem végső célomat.

Szóval is vagy mással én ez vagyok magamban... kicsit skizofrén, de nem panaszkodom csak tisztán akarok látni. Még fent volt a felhő amikor megszűntem gondolkodni néhány percre.