...rokonok...

Rokonok... Amiért az ember nem válogathatja meg őket azért még nem muszáj szeretnie, legfeljebb elviselnie. De néha még az is nagy erőfeszítésbe kerül...
Mostanság folyton folyvást összeakadok a rokonokkal, hol így hol meg úgy... de leginkább mindenhogy, hát ezért is mondom, hogy nem szeretem őket. S ahogy tehetem messziről kerülöm minden fajtájukat. Hogyan is kezdődött? Hát szerintem még születésem előtt de ha onnan mesélném az hosszú lenne kissé, tehát kezdem úgy a vége tájáról.
hmmm rokonok...
Egy szép napon fent vagyok a dombon... a 'nagyanyámnál' s éppen azt vázolom kis családomnak hogy, hogyan építem fel a lovardámat... szerényem mondtam csak a vázlatát az én kis tervemnek... de még mielőtt kijelentettem volna, hogy egyedül csinálom meg, 'nagyanyám' felszökött a kis karosszékéből és kijelentette: 'Nehogy elkezdj valamiféle lovardát építeni mert nekem nincsen pénzem, hogy adjak neked!' (Egy héttel korábban. Hétfő elromlok a mosógép... kedd új mosógép és hűtő...) Soha nem kértem tőlük bármire is pénzt, soha nem is adtak, de mégis ez a kijelentés azóta nem megy ki a fejemből... Mért kéne nekem az ők pénzük...?
hmmm rokonok...
Ma kereszt anyám áll az útszélén, megállok mellette kiszállok a kocsiból és megkérdezem, hogy hogy van, mert rég nem láttam. Rám néz, valami furcsa nézése volt mert nem tudtam eldönteni, hogy undort, megvetést, vagy csak kegyetlenséget tükröznek... ez lepereg rólam, de a rokon az rokon plépofa fel, szólok pár szót. A kérdésemre nem felelt, így hát megkérdeztem hogy hova megy, ne vigyem e el valahova esetleg. Erre elhúzta a szája szélet. 'A városba.' Ennyi s beült a kocsiba, nem igazán arra volt utam, de elvittem. A kocsiban csak pár mondat hangzott el... 'Milyen jó, hogy van apádéknak annyi pénzük, hogy vettek neked kocsit!' nem feleltem csak bólintottam egyet... ha tudná...( A kocsimra 9 évig spóroltam, minden pénzemet meggyűjtöttem a kis konfirmációm óta... ez nem az 'apámék pénzén volt véve!')
hmmm rokonok...
Dédapámnak volt egy hatalmas nagy földje egy szép erdő szélén amit felosztott a két testvér közt. Az egyik az én tatám aki nekem ígérte a földet, hogy majd oda építsem fel a lovardámat. A másik föld édesanyám kereszt anyja tulajdona lett az évek folyamán de nem volt telekelve külön. S itt kezdődnek a bonyodalmak ahol ismét kapok egy éles kést a hátamba. A föld eladó sorba került s nagyapám szép pénzt ígért érte, hogy a föld ne kerüljön ki a családból, de mindenki tudtán kívül a földnek került gazdája a román katolikus egyház. Hirtelen a telekelés sem volt probléma s mi már csak az eladás után értesültünk a hírekről, az egyház 500ron-nal többet ajánlott s megköttetett az alku. Később nagyapám kérdőre vonta a rokonokat... s a válasz...'Meg kellet volna tartani a földet lovardának?' (Azok a gúnyos szavak nem gombért kértük a földet...s még ingyen sem...) A rokoni, a családi szeretet...
hmmm rokonok...rokonok... .