Vörös, édes, testes...

Egy pillanatig azt hittem, hogy egyedül vagyok a világon... de hamar rájöttem, hogy ha csak egy pillanatig is de hatalmasat tévedtem... nem vagyok egyedül, bár néha jól jönne egy kis egyedüllét mert a magány már megvan hozzá. Csak ott álltam az ablak előtt és bámultam a hatalmasra dagadt hópelyheket miként hullanak alá a tiszta égből a mocsoktól telített földre... nem jött, hogy elhiggyem ilyen létezhet...hogy van valaki valahol fent aki ezt megengedi, hogy egy ilyen tiszta dolog egy ilyen mocskos helyen lelje végét? Olyan kegyetlen...

Azt mondják egy pohár bór mindent megold... de rá kellet jönnöm lassacskán, hogy van úgy, hogy egy butélia sem elég ahhoz, hogy valamit megoldj, vagy csak elfelejts... mély levegő be... aztán meg mindent kifúj... ismét, ismét és újból... . Vörös, édes, testes ... talán a bór? Hmm, egy korty az első, ahogyan lágyan belekortyolsz a pohárba tele vagy elvárással és kíváncsisággal... aztán a nedű szétterül a szádban utat törve magának az izlelőbimbók mélyére mígnem az agyadig jut de még le sem nyelted s már érzed jótékony hatását testedben. A vörös, édes, testes... miután megízlelted minden érzékeddel lenyeled s érzed hogyan halad végig nyelőcsöveden végig le a gyomrodba hogyan korbácsolja fel az érzékeidet s kívántassa veled a következő kortyot a vörös édes testes. Bűn? Talán igen... Kegyelem? Nem... óh nem soha. Minden kortyával mélyebbre süllyedsz a kétségek tengerében és nem tudhatod mikor látod újra a józan napot.

Azt mondják a szerető csókja mindent megold... de rá kellet jönnöm lassacskán, hogy van úgy, hogy egy fergeteges éjszaka sem elég ahhoz, hogy valamit megoldjon, vagy csak elfelejts valami, valakit... ... mély levegő be... aztán meg mindent kifúj... ismét, ismét és újból... . Vörös, édes, testes ... talán Ő? Hmm, egy csók volt, az első, ahogyan lágyan összeértek ajkaink tele vagy elvárással és kíváncsisággal...aztán a csók kiteljesedik az ajkak összeforrnak és nyelveddel lágy körútra indulsz felfedezni mindent s élvezed még akkor is ha még nem teljesedtél be teljesen. A vörös, édes, testes... miután megcsókoltad s kiélvezted ajka nyújtotta minden lehetőséget egyre többet akarsz és egész testedben kívánod a következő, csókot... a vörös, édes, testes. Bűn? Talán igen... Kegyelem Nem... óh nem soha. Minden csókkal egyre mélyebbre süllyedsz a kétségek tengerében és nem tudhatod mikor látod újra a józan napot.
Valami hasonló mégis olyan más, bűnös képzetek... csak az semmi más... mint egy hópehely ami e romlott mocskos világba vetődik... valami tiszta valahol ami nem az ami... hmm