Az idéni Mikulás

Székely Karácsony

Székely Karácsony

Szélyes Sándor

Hóba temetkezett csíki havasokon,

Áron - egymagában – fenn a Magaslaton...

-Uram, - fohászkodik – Fiad megszületett,

Karácsony este van... hogyha megteheted.

Te, aki rendezed est a nagyvilágot

Juttsaa nekünk is egy kis boldogságot. –

-Hallottalak Áron, de nem mondtak kinek?

-A népemnek, Uram, szegény székelyeknek. –

Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Te Áron!

Jókedvemben kaptál... legyen úgy, nem bánom.

De még mielőtt a kérest teljesítem

Valamit meg kéne magyarázni nekem:

Én a székelyekről hallottam eleget.

Mondtak már rólatok hideget, meleget...

Tudom – hívők vagytok – sokat imádkoztok,

De szidásomban is világelsők vagytok.

Hallom, magatok székelynek valljátok,

S kiválasztott népem neveit hordjátok:

Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,

Az egész Biblia – vissza Ábrahámig...

Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem

Hogy Csicsó – Názáret s Ditró – Jeruzsálem.

Aztán – ha jól értem – magyar a beszéded

S mégis a székelyek boldogságát kéred...

Miféle náció ha a nyelve magyar?

-Ó, Uram – szól Áron – a székely is magyar

Csak egy kicsivel több. Igaz nem sokkal,

De több! Legalább úgy három vagy négy fokkal.

Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,

Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,

Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,

S szilíd korholással szólott az Úr hangja:

-Jól van Áron fiam, és most tartsunk rendet!

Ez a ‚kicsivel több’ megmagyaráz mindent.

Én megértettelek, és most értsd meg te is:

Kicsit ezért több a szenvedésetek is. -

Diva Dance - Andre

Nevén nevezzük!

A pápua törzs főnökét úgy hívták, hogy Puapó. Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A sok póni ló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket. Ezért elnevezték Pimpógyökereket-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzs főnök teljes neve így hangzott: Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú Pónilópopó-lopó Pótpápua Puapó.

Kései túra

Marossárpataki Huszárbuli...

Válasz... valamire

Huszárok

'Mit csinálnak ma a huszárok? Hiszen jóformán már patkoló-

kovácsok sincsenek... Legalább is olyan formában nem, mint amit Oláh István képe örökít meg, a huszadik század végéről, egy székelyföldi nagy népünnepélyről, amilyeneken ma már szinte mulaszthatatlan kötelesség megmutogatni a huszárcsoportok díszes egyenruháját, nyalka nyeregbe pattanását, lovaik büszke vonulását. Rájuk néz az ember, s kis híján eltelik a szíve bizonyossággal: e szép huszárok által meg vagyon mentve az identitásunk...

Vajon? Hiszen a huszár épp olyan katona volt a maga idejében, mint a tüzér, a gyalogos, ugyanazokat a parancsokat kellett teljesítse, amit a parancsnokaik adtak számukra, ygyanúgy felkoncolták a velük szembeszálló békétleneket, függetlenül attól, ki fia borjai voltak az illetők. Ha felhangzott a jel, ha elhangzott a parancs, a fegyelem nyeregbe emelte őket, fegyvereik pedig válogatás nélkül forogtak.

Hogy mi lehet a mai infantilis huszárdivat mozgatója és éltetője, mitől szépült meg az emberi emlékezetben ennek a pusztításra nevelt emberfajnak erkölcsi igazolványa, miért alakítanak akkora honfipátosszal mindenfelé, lépten-nyomon hagyományőrző huszárcsapatokat, amelyek fenntartása és készenlétbe helyezése - hogy egy-egy látványos felvonuláson az erő méltóságának demonstrálását betöltse - komoly anyagi áldozatot jelent az elszédített rajongók részéről - csak az ördög tudná megmondani, vagy tán még az sem.

Mozdult-e előre a világ a huszárok által? - erre a kérdésre igennel válaszolni épp olyan dőreség és illúzió, mint kételkedni abban, hogy a könyvek hatása pedig lepereg az emberiségről.'

http://fototanu.blogspot.com/2009/06/huszarok.html

Huszár vagyok én is, ezért éreztem kötelességemnek, hogy írjak önnek pár sort válaszul a 'mai infantilis huszárdivat mozgatója' kijelentésére. Nem akarok tisztelet lennek látszani de azt hiszem ön túl mereven áll hozzá ehhez a témához! Nem azért Alakult a mi csapatunk, Vagy nem azért álltam én be a csapatba, hogy parádézzunk és pöffeszkedjünk lovainkon egy-egy felvonulás, hadjárat alatt hanem azért mert ez nekünk fontos és el is mondom, hogy miért!
Mi saját időnket, pénzünket és erőnket áldozzuk ennek az életformának, senki nem fizet nekünk ezért, hogy ezt csináljuk... elég az, hogy amikor felöltjük magunkra a dísz egyenruhánkat a mentét, a dolmányt, a csizmát, s a csákót felülünk a lovainkra, és végigmegyünk egy településen akkor az öreg nénik és bácsik kint ülnek a kapuba vagy állnak az ablakba. Mikor meglátnak minket emlékeznek a régi időkre, s könny csillan meg a szemükben és mosolyognak... én ezért csinálom... mi ezért csináljuk...
Nem az erőt szimbolizáljuk hanem vissza akarunk hozni egy olyan kórt amikor még volt tartás az emberekben... és nem atom bombával fenyegetőitek, hanem egymás szemébe néztek harc közben, és tudták, hogy miért harcolnak!
Szeretném ha megértené ezeket a dolgokat, és nem ítélkezne mielőtt tudná a lényegét.
Remélem nem sértettem meg nyíltságommal, Bocsánat ha mégis!
...

Kihasználhatóság Hófehérke Vs. Törpék

Magyarul, hogyan használta ki Hófehérke a Hét Törpét, vagy a Hét Törpe Hófehérkét?

Eset tanulmány...hehe

Mit jelent az ha valaki kihasznál valakit, vagy éppen őt használják ki!? Hát sok mindent... De akkor hol van a közös kompromisszum, és a megegyezés hatalma?

Volt egyszer hol nem volt Hófehérke ki bizonyos okok miatt a hét Törpe házához keveredett akik befogadták... ez eddig tiszta de itt jön a közös kompromisszum:
Tehát:

A Hófehérke effektus!
-Hófehérke a házban lakik
-főz a törpékre
-mos a törpékre
-takarít a törpék házában
-s még énekel is nekik...!
-rájuk szabadítja folyton a gonosz boszorkányt

A Törpe effektus!
-a törpék elfogadják, hogy Hófehérke náluk lakik
-elfoglalja az ágyukat
-eszi a kenyerüket
-s valamilyen formában felborítja az életüket
-fojtón megmentik az életét, felszabadítják a boszorkány átkai alól

Nagyon jól megvannak együtt boldogok és énekelnek mint a mesékben. De mi történik akkor ha valamelyik megvádolja a másikat, hogy kihasználja őt!? Hát mi is?
Kicsit gondoljunk bele mi oka lenne egymást vádolnia a két félnek? De ez a kapcsolat túl rózsás ahhoz, hogy igaz legyen!


Hófehérke vádolja a törpéket!
Nem törődtök eleget velem, sosem vagytok itthon, egész nap csak dolgoztok a bányában és rám hagyjátok az egész házimunkát, úgy kezeltek mint egy rabszolgát, elvárjátok, hogy minden nap meleg vacsival és kristály tiszta házzal várjalak benneteket... és mit kapok cserébe? Semmit! Kihasználtok engem csak erre kellek nektek!

A törpék vádolják Hófehérkét!
Egész nap nehéz munkával dolgozunk a bányában, ott ülünk bent a sötétben és csákányozunk . Hajnalban indulunk és estére érünk haza a napi munkából, csak azért, hogy neked tetszetős drágaköveket keressünk, és neked ez sem elég. Csak annyit kértünk hogy készíts vacsit... meg apróságok nem kértük hogy dolgozz a bányában velünk egész nap. Idejöttél és semmit nem csinálsz csak énekelsz egész nap, s eszed a kenyerünket, laksz a házunkban. Alszol az ágyunkban és így teszel mintha tőrödnél velünk, de a pokolra kívánsz miközben várod a herceged? Kihasználsz minket kihasználod a bizalmunkat, és visszaélsz a szeretetünkkel! De arról sem feledkezzünk meg, hogy folton bajba kerülsz s mindig elvárod, hogy megmentsük az életedet...


De a lényeg az, hogy mindannyian kötik az ebet a karóhoz, mert alapvetően jó életük van és kompromisszumok közt élnek boldogan... alkalmazkodtak egymáshoz.

Lássuk csak mi kéne ahhoz, hogy tényleges kihasználás történjen köztük!

A Hófehérke effektus!
-Hófehérke a ház melletti kis kunyhóban lakik
-bejárónként dolgozik a törpék házában
-minden reggel a törpékkel megy a bányába dolgozni
-a bére pedig a szűkös ellátás, és lakóhely biztosítása
-fél, hogy ha nem végzi a dolgát a törpék eladják a boszinak

A Törpe effektus!
-Hófehérke elbűvölte a törpéket...
-a törpék egész nap dolgoznak, hogy gyönyörű drágaköveket bányásszanak a házuk úrinőjének
-úgy tartják Hófehérkét mint egy királynét
-ők végzik az összes házimunkát, csak, hogy az úrinő elégedett legyen
-félnek, hogy rajuk szabadítja a boszit

Ekkor beszélhetünk kihasználástól, mint a két fél részéről! Ameddig ezek az 'apróságok' nem mutatkoznak a kis életükben nem beszélhetünk kihasználásról. Addig amíg mind a két fél boldog a kapcsolatukban, és kölcsönösen élvezik az életet egymás társaságában nem állhat fel még hipotézis formájában sem a kihasználás kérdése sem!
Nem beszélhetünk kihasználásról míg kölcsönös az élvezet!

S máig is élnek ha meg nem haltak... Vagy valahogyan így...

Hajnali remény

Álmos a világ, csak egy szót vár már, csak egy szót s érintést. Egy csókot s jó éjt...

Tekintet...

Álom az álomról.

Szeretlek az legelső perctől amikor megláttalak mert, ott akkor először amikor a szemedbe néztem a nagy tölgy alatt, megmozdult bennem valami, félszeg mosolyodtól kábának éreztem magam és nem tudtam hogyan reagálni amikor rám néztél. Amikor hosszan tekintetünk egymásba fonódott és amikor elvesztettem az idő feletti uralmamat már lassacskán éreztem, hogy minden pillantással közelebb kerülök a véghez, ahhoz a véghez mikor kénytelen leszek feladni valamit ami azelőtt fontos volt nekem! Próbáltam nem figyelni rád, és igazán próbálkoztam, hogy felszínes érdektelenségem valósnak látsszon de oly nehéz volt fenntartani, mindig mikor kínosan kerültem a tekinteted valahogyan ráéreztél és feldobtál egy témát amikor is rád kellet, hogy nézzek és uralkodnom kellet magamon és a gondolataim sűrűjén amik szúrósan cikáztak fejemben valahányszor a közelemben voltál.Nem tudtam rólad semmit, de úgy éreztem, hogy tudok mindent mit tudnom kell, ismertelek bár ezelőtt még sosem láttalak!

Egyszer láttalak, hátul voltam a kis réten és felnéztem a szomszédos dombra az ormóján lovagoltál végig miközben a lenyugvó nap utolsó fényei világítottak meg hátulról, olyan voltál mit egy mese, mintha onnan szálltál volna ki és ügettél volna végig a bércen, hogy eljuss egy olyan helyre amit csak te találhatsz meg. Még nem ismertelek, jóformán semmit nem tudtam rólad és ez sokáig nem is változott. Most sem ismerlek, látni sem látlak soha... ha csak le nem hunyom két szemem pilláit. Álmaimban ismertelek meg, hol az örökös nyár honol és a kék ég sosem felhős, s az éjszaka végtelen csillag fényében úszik a táj. Ott láttalak meg először egy hatalmas tölgy alatt ültél és a kantárszárral játszottál míg a messziséget bámultad. Ott találkoztunk először, s ott találkozunk minden éjjel mikor visszatérek hozzád.

Egy álom mi oly valós, hogy néha fáj az ébredés, egy álom miért feladnám az életet ha tudnám, hogy oda visszatérhetek, s maradhatok örökre.

Huszárbál Marossárpatak 2009

Huszárbál Marossárpatak

2009 november

Csonka vers - Holósi Kornél Lajos

Méz és tükőr

Egy álomban akartam lenni, s meg is tettem mindent ahhoz, hogy ez megvalósuljon, csukott szemmel jártam a világban s még pislogni sem próbáltam.
Megpróbáltam nem figyelni a hangokra s az illatokra amik körülöleltek. Néha fel sem fogom mennyi idő telik el két pillantás között, s hány lépést teszek hátra miközben előre haladnék.
Álmodom, csak magamba roskadóm s merengek. Távoli tájakon barangolok s meg nem mondanám merre járok, vagy szállok szelek szárnyán föl meg le s végigsuhanok a vizek tükrén miközben finom fodrokat csókolok reá.
Tudod csak elszabadulni akartam, felszabadulni és kiszabadulni a világ lebilincselő fogságából, mi bűbájt bocsájtott naiv lényemre s rabul ejtette testemet mi lelkem börtöne, így itt vagyok önmagam rabja, saját börtönöm fogja. Így látatlaúl is láncon tart s szellememet sanyargatja.
Szárnyaltam s hallgattam a szellő lágy csilingelését fülemben, de vágytam egy hangra ami visszaránt a valóságba, a túlglobalizált, túltelített, technikai világba ami helyreállít, visszaállít egy robot életbe, vissza a mindennapok egyen világába.
De ott fent nem voltak hangok!...
Távolból hallottam zsivajgást, de oly messze volt, hogy nem is értettem lényegét. Repültem lágy, habos felhők közt, suhantam s néha, néha egy-kettőben megfogóztam, ha szomjúság gyötört, hogy azt kiszorítsam, s nedűjével szomjamat oltsam.
Játsztam a széllel néha hajamba kapott, s én pille könnyen elillantam s mögé kerültem hirtelen s ő felkavarodva felhőket sodort magával míg engem kergetett a tiszta édeni fényben.
Illatos volt a levegő, mint szorgos méhek által begyűjtött mezei nektár. Az illat varázs csak úgy terjengett mindenfele néha vegyült egy-egy felhővel s mintha halvány színére cukor mázat kapott volna, a szikrázó fényben illatos ambrózia felhők úszkálnak a tükör tengeren, egy édeni pillantás pillanata. Mint a vattacukór apró szálai gombolyagjában mézédes felhőjében elveszni, mint egy álom.
Felfoghatatlan, lebírhatatlan, de megélhető, átélhető és megtapasztalható egy pillantás az istenek birodalmába.
Vágytam rá, vágytam erre a világra mindennél jobban, s meg is élhettem, valahányszor becsukom szemem s összezártam pillámat, újra ott voltam... a tükörtenger felett a vatta cukor felhők közt... a semmi és minden világában, az istenek földjén, hol semmi sem valós de minden valóságos.

Gidrán... a huszárló!

EREDETE
A fajtaalapító Gidran Szenior mént báró Fechtig vásárolta Egyiptomban 1816-ban. A kis sárga arab mént 1818-ban Bábolnára osztották be, ahol 6 törzsmént adott. Ezek közül Gidran II nevű fia került Mezőhegyesre, ahol vegyes holsteini, mecklenburgi, magyar, erdélyi, arab és moldvai kancaanyagot fedezett. A méneseket ebben az időben szín szerint csoportosították. Mikor az 1840-es évek elején az akkori ménesvezető gróf Hadderg altábornagy - korának egyik kiváló hyppológusa - az egyes ménesek állományát származásilag is feldolgozta derült ki, hogy az ún. „sárgaménes” állománya túlnyomórészt a Gidran II. ivadékokból, illetőleg ezek leszármazottjaiból áll. A rokontenyésztés elkerülése, valamint a fajta küllemi és teljesítmény-értékének javítása érdekében előszeretettel alkalmaztak angol telivér méneket, melyek ivadékai közül a kancákat egy-két generáció után fajtatiszta gidrán ménnel visszakeresztezték. A telivér apaságú (F1) méneket egészen kivételes eseteket leszámítva a tenyésztésből kizárták. 1920. március 20-án a román megszállást követően az akkor leltár szerinti 98 gidrán kancából a román királyi csapatok 74 kancát hadizsákmányként magukkal vittek. 11 kanca a harcok során elkallódott, mindössze 13 egyed maradt meg. Ebből az igen súlyosan megfogyatkozott állományból 1944-re sikerült a kancalétszámot 90-re fejleszteni, mikor is a II. világháború következtében beállott veszteségek miatt 1948-ban 28 kanca érkezett vissza a németországi Bergstettenből. A két világháború közötti időszakban az állomány konszolidálására a korábbi ellentmondásos tapasztalatok miatt csak kisebb mértékben használtak telivér méneket, ehelyett kisbéri-félvér (Maxim V, Kozma III) és arab (Mersuch III, Siglavy VI, Gazal III) ménekkel próbálkoztak igen jó eredménnyel. Ez idő tájt konszolidálódott a fajta anglo-arab jellege, eltűntek a használatbeli problémák, s minden tekintetben egy igen kiváló értékes állomány alakult ki viszonylag rövid idő alatt.
KÜLLEME
Erőteljes szervezetű, nagyrámájú, elég tömeges, középnehéz hátas és hámos típusú fajta. Feje a testtömeggel arányos nagyságú, középmagasan tűzött, egyenes profilvonalú, esetenként kisfokban burkolt. Nyaka középmagasan illesztett, közepesen hosszú, kifejezett baltavágással. A méneknél általában jól ívelt, de az alacsonyan illesztett izomszegény nyak a kancáknál is tenyésztésbõl kizáró tényező. Marja kifejezett, hosszan hátbanyúló elég jól izmolt. Háta közepesen hosszú, nagy számban vannak hosszabb törzsű egyedek. Ágyéka közepesen hosszú, elég feszes. A szügy széles, jól izmolt, a mellkas többé-kevésbé mély, jól dongázott.
Méretei: marmagasság bottal: mének 160-168, kancák 155-167 cm, marmagasság szalaggal: mének 173-180, kancák 165-177 cm, övméret: mének 188-200 cm, kancák 185-198 cm, szárkörméret: mének 21-23 cm, kancák 20-22 cm.
Az anglo-arab hatás ellenére jelenlegi állományunk feltűnően erős csontozatú. Az erőteljes szervezet kifejezésre jut a tömegességben is. Ennek oka, hogy az utóbbi 20 évben alkalmazott mének esetében a nagy rámának kitüntetett szerepe volt (Gidran IV, VIII, X, XI). A jövőben célkitűzés a testtömeg megőrzése mellett a nemesség, az elegancia fokozása. A lábszerkezet többé-kevésbé szabályos, az állomány durva lábszerkezeti hibáktól mentes. A mozgás közepes hosszúságú, akciójában, rugalmasságában gyakran javításra szorul.
HASZNOSÍTÁSA
Többhasznú melegvérű fajta. Hátas és fogatlónak egyaránt megfelelő. A hazai lovassportban számarányánál nagyobb arányban találunk eredményes egyedeket. Kislétszámú állománya folytán szelekciós lehetősége viszonylag korlátozott. Mint őshonos génrezerv fajta, a magyar állat-tenyésztésben kultúrtörténeti és genetikai értéket is képvisel. Egyes kancacsaládjai 20-25 generációs tenyésztési múlttal is rendelkeznek.
ÁLLOMÁNYA
1992-től a fajta fenntartója és nemesítője a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület. Az Egyesület nyilvántartásában mintegy 160 fajtatiszta kanca található. Nagyobb tenyészetei a Pannon Lovasakadémia marócpusztai és Vörös József gyűrűsi ménese, a többi kistenyésztők kezén található. Magyarországon kívül csak Románia és talán Bulgária rendelkezik még kisebb populációval, ezért fajtatisztán való fenntartása a világörökség szempontjából is jelentős.
TENYÉSZTŐ EGYESÜLET
Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület

Szentegyháza s a szokásos Huszárok!

IV. Őszi Hadjárat Szentegyháza

2009 október