Egoizmus a társadalom küszöbén

Sokat gondolkodtam, de nem jutottam semmire, tehát abbahagytam a gondolkodást! Ekkor rájöttem valamire... semminek sincsen értelme...! Ez nekem nagy felfedezés volt, mint a spanyoloknak a viasz...mert eddig mindennek az értelmét kerestem s most, hogy ennek semmi értelmét nem látom tehetetlen lettem! De hát ez így van jól! Vagyis én így szeretem... mert így kényelmesebb nekem az élet... csak úgy értelem nélkül.
Minden megy a saját útján, picit kaotikusan de hát ez van. Ezen a ponton már csak abban lehet reménykedni, hogy ennél már csak jobb lesz, vagy nem.
Ez a jövő titka...(bár tudnám előre mi a jövő titka).

Mostantól nem gondolkodom!
De minél jobban próbálok nem gondolkodni annál több dolog jut eszembe s ez frusztráló érzés, hova jut így a világ?!?
Milyen jó a gépeknek! Van egy áram forrásuk és egy OFF gombjuk... s nem kell fojtón gondolkodniuk, hogy mi lesz holnap, vagy a következő órában, vagy évben... csak kikapcsolódnak, vagy ha tetszik kiakad a pszichikai memóriájuk s kidöglenek aztán fájhat az én fejem is miattuk.
Ez igazságtalanság! Még egyetemre sem kell járniuk mert egy két perces instál s megvan minden info ami kell. Bárcsak nekem is lenne pár gombom: alt ctrl del...

Vagy mégsem...mi lenne a világgal nélkülem... mit kezdenének az emberek ha ÉN nem lennék itt.. káosz lenne s mindenki sírna s rína, vagyis megállna az élet a Földön nem indulna több repülő, bedöglene a kereskedelem, összeomlana a tőzsde s ez még mind semmi... itt lenne a világ vége, az ítélet nap s még nem is mondtam el mindent.
Ilyenkor sajnálom az embereket, mikor látom mennyire függnek tőlem! Ah ah ah...
Csak ezért is nem hagyom el őket, puszta sajnálatból, mert nem vagyok kicsinyes és öntelt beképzelt, egoista s önelégült! Ezt fontosnak tartottam leírni!
Na jó ennyi az én hatalmas szerepemről a köz életben, de azért jó tudni, hogy körülöttem forog a Föld s én vagyok az élet... (na jó ez kissé túlzás)

Rájöttem...
A gondolkodás bűn, ami megfertőzte a mai társadalmat s ami nyomorba taszítja az emberiséget. Jobb volt az amíg a fákon lógtunk s a legnagyobb bajunk az ebéd begyűjtése volt... hiányzik nekem ez az életforma, csak ott csüngeni egy kényelmes mangó fán s káricsálni egész nap... a tanulás kipusztítja a kreativitást...
Úgy mennék már haza a kényelmes alma fám árnyékába...

Az élet túléléséhez szükséges egyik tulajdonság a határok nélküli irónia, s én nem szűkölködöm belőle.