Vergődés

Meg nem mondanám mi jár most a fejemben... káosz, el nem tudom dönteni mit akarok s mit nem kijelentéseket teszek és nem gondolom meg, fellángolásból cselekszem és nem merem fel a következményeket. Igent mondok amikor nemet ordítanék s jómagam sem tudom mit akarok igazán. Talán jólesne egy korty bór, az talán letisztítaná a gondolatok viharos tengerét... Akarom is meg nem is... .
Egyszer egy könyvben az olvastam, hogy "A rend a kis embernek való, mert a zseni átlát a káoszon." eddig azt hittem zseni vagyok... mert mindent elhagyok néha magam után de mindig tudom mindennek a helyét... de most jövök rá, hogy ez a kijelentés nem a fizikai dolgokról szólt hanem az érzésekről arról, hogy a fejünkben kell rendet teremtenünk s azon kell átlátnunk, nem a szobánkon, mert arra talán meg a vak is képes. Közben eszembe jutott, hogy ki mondta ezt Einstein... hát jótól veszek én példákat...

Hogy mi is ez? ... nem tudom sokan sokféleképpen jellemzik, tanácstalanság, döntésképtelenség, fejetlenség, öntudat hiány, vagy bármi is legyen de érzem nincsen semmi hatalmam felette, csak sodródom az árral...

Talpra akarok állni, én akarok dönteni, de még nem tudom hogyan... talán megkeresem azt a bórt...