2009. május 29.

Álom a ködben

Ismét álmodtam, annyira furcsa volt elvont mintha nem is erről a világról való volna. Valamikor a jövőben voltam s egy új technológiát hoztam létre, valamilyen álom modulátort, kis szerkezet amiből sok kis bibi áll kifele, jól kaszáltam vele és gazdag voltam. Evvel a készülékkel saját magad irányíthattad az álmaidat s ha valami nem tetszett akkor átírhattad vagy cserélhettél. Kipróbáltam a gépem és benne ragadtam.




Egy hegyen voltam sötét volt, este sűrű volt az erdő körülöttem de egy út vezetett ki belőle egy tisztás fele, le a hegyen. Volt egy biciklim is ott kaptam nekitámasztva egy fának, felültem rá s legurultam a hegyről, egy faluba értem kihaltnak tűnt, de lehet hogy csak mindenki aludt. Utcai fények világították be a kis sikátort amin végigmentem, halvány kékes fényük volt, fáradt voltam leszálltam a bicikliről és csak toltam magam mellet, kicsit megszegültem s összerogytam a földre. Nem tudtam mi történik csak annyit láttam, hogy egy fekete palástos alak közeledik felém hatalmas kaszával a kezében, nem féltem tőle, éreztem mintha nem értem jönne, hogy elvigyen csak mondani akart valamit, nagyon szédültem s nehezen tudtam nyitva tartani a szemem, az alak hozzám lépett kaszáját tartva egyik kezében, s a másik kezével levette fejéről a csukáját... Kinga volt egyik volt barát nőm, akkor igazán megrémültem s talán el is ájultam.






Váltottam álmot s hirtelen az elmém egy köztes helyre röpített hol majd semmi nem volt csak sötét, köd és egy halvány lilás fény sáv, amiben úsztam, de ha kitértem belőle hideg volt s félelmetes. A fény csík vezetett előre olyan gyerekes volt szív alakú szappanbuborékok úsztak felém a ködben ami egyre ritkult és sötétedett egy állati alak jelent meg a horizonton s egyre közeledett felém mígnem minden letisztult egy udvaron voltam este, ültem a fűben s egy fura majom szerzemény szaladt felém nagyobb sebességgel, nem tudtam mire vélni közeledését. Fura volt nyaka csóré, bundája hosszú göndöres s barnás narancs. Az újonnan jött szerzemény mintha támadni akart volna kezeit felemelte és vicsorgót rám, én felálltam és hangosan rászóltam nem hátrált talán meg mérgesebb lett, rám akart támadni, de felé indultam és meghátrált. Ismét váltottam.






Most a lila füstből egyenesen egy tenger közepébe csöppentem, mellettem egy elsüllyedni készülő hatalmas repülőgép. Az ég csillagos volt de már lehetett látni a felkelő nap első sugarait valahol az óceán közepében. Nem értettem a repülőt mit keres itt, aztán nagy meglepetésemre kinyílik egy csapóajtó és kiugrik egy negyven év körüli ember belőle odaúszik hozzám és megkérdezi mit keresek itt csak nem turista vagyok...? röviden elmeséltem a történetem az megkönnyebbült s a géphez úszott közben mesélte, hogy a gép pár éve lezuhant azóta vízi járműnek használják s turistákat szállítanak vele a partra. De a gép léket kapott most a viharban és elkezdett süllyedni. megkaptuk a lyukat, kisebb sérülés volt az oldalán de lehetett látni , hogyan süllyed szép lassan , kezével visszahajtotta a felgyűrődött pléh darabot s tenyerével tartotta míg szigetelték belülről... aztán sietősen visszaszállt a gépbe elköszönt és indultak is... még hallottam mint a turisták a gépben követelik, hogy szálljanak föl inkább mert jön a vihar, a gép elindult s harmadik próbálkozásra kiemelkedett a vízből, egy kábelt húzott maga után, belegabalyodtam s kitéptem a gép végéből. Akkor vettem észre, hogy kicsit távolabb a vízen úszik egy nő és tartja a kábel másik végét, átkiáltottam neki, hogy mire van a kábel. Válasza meglepő volt miszerint a repülőgép azon keresztül kapja az áramot, ami csatlakoztatva van a lila ködhöz. Az volt az áram forrás, egyre bizarrabb lett a történet így hát úgy döntöttem, hogy kiúszom a partra, elbúcsúztam a nőtől és kifele vettem az irányt nagyok voltak a hullámok, de reggelre kiértem a partra... szűk homokos part volt, kis nádas a szelében egy kis tóval kagylók szerteszét, s megláttam a repülőt, akkor szálltak ki a turisták belőle. A kis a bolt is kinyitott a parton volt ott minden kacat kínai áru. A turisták mindent felvásároltak. Hirtelen kiszáradt a tó a tenger mellet s a turisták is eltűntek, nagyon rossz érzésem volt amikor ránéztem a partra minden annyira szemetes volt és kopár egy fűszál sem volt sehol minden eltűnt mi addig szép volt. Vissza akartam csinálni mindent, rajzolni akartam volna vizet a tóba s nádat köré, kagylót a homokba s arany színű homokot, rendet s szűzies világot mit nem érintett még civilizáció.




A köd elborított mindent s eltűntem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése