Ha valaki mesélte volna ezt a kis történetet nevettem volna, s meg sem fordult volna a fejemben, hogy igaz lehet, de az volt szín igaz s én éltem át minden egyes pillanatát.
Reggel megébredtem mielőtt az óra csöngött volna, nehéz éjszakám volt mintha percekig aludtam volna csak, a fejem olyan nehéz volt, hogy fel sem tudtam emelni inkább hosszú percekig bámultam a plafont. A fejem kongott az ürességtől. Az éjszaka újból hódoltam egyik kedvenc időtöltésemnek, kiültem a teraszra s a várost bámultam s a békák kuruttyolását hallgattam, néztem a csillagos eget s a holdat ami sarlóként vágott bele a csillagos mezőbe. Rápillantottam a csillagomra s megint szembejutott a régi történet, az első szerelem, az első csók... el nem tudnám felejteni s egy telefon csörgés mire már évek óta várok, egy hang ami mindig felkavar, egy szempár, pajkos mosoly. Minden eszembe jutott az elmúlt évek mintha csak tegnap lettek volna, a séták a parkban, a mi padunk, a folytonos élcelődések, amik régen voltunk. Ott ültem kint a teraszon de egy mező közepén éreztem magam, hanyatdőlve a zsenge fűben a tücsköket hallgatva s az eget bámulva határok nélkül a várostól messzire. Hold fényben, csendben a semmi közepén voltam. Még emlékszem a számára pedig jó pár éve is volt, hogy utoljára hívtam, néha bepötyögtem a telefonba, de sosem hívtam nem tudom miért tettem.
Valahogyan kikászálódtam az ágyból a tükörnél kicsit hátrahökköltem, aztán magamra ismertem a borzos tincseim alatt, ismét vizes fejjel feküdtem le s annak sosincsen túl jó vége, miközben kifésültem a hajam próbáltam összeállítani egy reggeli menüt gondolatban. Lemerült a mobilom este nem töltöttem fel s most magammal vittem le a konyhába tölteni... tévével reggelizem általában tej, kukoricapehely, persze csakis külön, együtt olyan mintha moslék lenne... . Átkapcsoltam a reggeli műsorra s egy nagy marék pelyhet tömtem magamba s nyúltam a tej után mikor megszólalt a telefon hallottam, hogy nem ismerős a dallam alapján azoknak a kedvenc számaimat teszem mindenkinek külön személyre szólót. Ez más volt letettem az ölemből a tányért s előkerestem a telefont. Egy szám ismerős szám, elállt a lélegzetem ő volt fel nem fogtam csak ott álltam meredten s a telefont bámultam ... aztán feleszméltem s fölvettem de csak annyit tudtam beleszólni, hogy haló... nem akartam elárulni, hogy ismerem a számot. Beleszólt és az ő hangja volt... kihívott egy kávéra... igent mondtam s letettem. visszarogytam a székbe fölpakoltam a lábam az asztal tetejére és fojtattam a reggelim kábultabban mint azelőtt. Délután találkoztunk, két órát készülődtem s legalább négyszer átöltöztem, tökéletes akartam lenni. Ott állt előttem teljes valójában, nem változott de teljesen más volt, eddig a gyereket szerettem, de most a srácot is. Nem volt kétségem, pillanat alatt átvillant a fejemen mindenféle mocskos gondolat. Kellet jó pár perc míg feloldódott a hangulat s végre a tabuk is eltűntek. Kiderült azért hívott mert velem álmodott s eszébe jutottam s meg még látni is szeretett volna, átvillant akkor rajtam az éjjeli kis álmodozás s biztos voltam benne, hogy én bűvöltem meg a csillagot. Sokat beszélgettünk lebeszéltük a múltat, a jelent, s még a jövőt is. Ugyanúgy élcelödtünk egymással mint sok évvel ezelőtt mintha semmisem változott volna azóta, de mégis minden más volt s semmisem a régi.
Néha azon kaptam magam, hogy bámulom, belemerültem a szemébe, a haja végétől a homlokán Keresztül, a szemöldöke, a méz barna szeme végig az orrnyerge a cimpája s az ajka s sötét borostája, egy adott pillanatban azon kaptam magam, hogy fogalmam sincsen mit mond csak a fantáziámban szárnyalok és szebbnél szebb pillanatokat töltök el... persze vele valahol messze-messze. Zavaromban elmosolyodtam s kicsit bele is pirultam, nem tudom ha észrevette.Később elbúcsúztunk s abban maradtunk, hogy tartjuk a kapcsolatot...
Még, most is az a perverz gondolat jár a fejemben, azt hiszem az éjszaka jól alszom majd s lehet szépet álmodom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése