A reményről...

Egyszer egy skizofrén alak azt mondta, 'sohase remélj!' kicsit ez elgondolkodhatott engem. Miért is ne remélhetnék bármit is, egy szebb napot a tegnapinál, vagy csak egy szebb éjszakát... de rájöttem a remény hal meg utoljára, mert előtte kiszorítsa belőled az életet! Kegyetlenül mint egy hatalmas kígyó, vagy tenyér mi torkodra szorul s képtelen vagy szabadulni tőle, mert bármennyire is fáj a szorítása nélküle még nagyobb a fájdalom. Így hát tűröd míg az utolsó apró pihegés is megszűnik, s így minden várakozásod, álmod, szertefoszlik amiket a remény éltetett eddig, s ami veled együtt élt s életedben felemésztett...de most már vége. Nem tudom ki volt ki ezt mondta, de az is megeshet, hogy én voltam!