Egyszer Isten elindult egy hosszú útra gyalogosan, ment mendegélt de már nagyon elfáradt. Ahogyan ott bandukolt a poros, kopár úton meglátott egy lovat és odament hozzá, megszólította. Hé te ló, hosszú útról jövök és hosszú út áll előttem segíts rajtam vigyél el a hátadon egy darabon. A ló ránéz Istenre, öreg is volt szakadt is volt meg poros s így felelt a ló. Éhes vagyok, nem viszlek el mert legelnem kell. Isten megharagudott s megátkozta a lovat. Egész életedben légy éhes, egyél amennyi beléd fér, de sose lakjál jól! Evvel továbbindult hosszú útjára a poros úton. Ment ment mendegélt mikor a távolban látott egy szamarat odament hosszá s így szólt. Te szamár hosszú útról jövök s hosszú út áll előttem, vigyél el egy darabon mert fáradt vagyok nagyon. A szamár ránéz az Istenre, öreg is volt, szakadt ruhája poros, saruja szakadt s így szólt. Éhes vagyok legelnem kéne, de elviszem egy darabon s utána majd legelek. Isten megörült s megáldotta a szamarat. Légy éhes, egyél annyit amennyi jólesik, de mindig lakjál jól. Evvl elindultak az úton, a szamár hátán Istennel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése